Révkomáromi Erőd

Komárom  újkori erődítményrendszere a katonai objektumok sorában páratlan épületegyüttesnek számít, jelentősége  Szlovákia és Magyarország határain is túlmutat.

A XIX. században az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb és legerősebb védműve volt. Az Újvár nyugati bástyájának csúcsán, a “Kőszűz” szobra alatt felirat olvasható: NEC ARTE NEC MARTE (Sem csellel, sem erővel). E szavak tökéletesen jellemzik a maga korában egyedülálló, bevehetetlen erődítményrendszert.

Komárom az őt körülölelő folyóknak és mocsárvilágnak köszönhetően már az ókorban is jól védhető terület volt. A régészeti leletek a kelták, rómaiak és avarok jelenlétét tanúsítják. A mai Öregvár területén a X. században zajló  erődítési munkálatokról elsőként Anonymus ír a Gesta Hungarorumban. Valószínűleg földvár állott itt, melyet keletről a Vág-Duna, délről a Duna, nyugatról pedig a két folyót összekötő vizesárok védett.

Kitűnő stratégiai helyzetének és az időben elvégzett erődítési munkálatoknak köszönhetően Komárom vára ellenállt a tatárdúlás ostromainak. 1265-ben IV. Béla városi rangra emelte Komárom falut, s ugyanolyan jogokat biztosított lakosai számára, mint Buda polgáraiank.  Tudjuk, hogy 1317-ben Csák Máté védte magát a várban Károly Róberttel szemben.

1440. február 22-én kalandos körülmények között a várban született meg V. (Utószülött) László, cseh és magyar király. Az ő halála után, 1458-ban Hunyadi Mátyást választották Magyarország királyává, aki Visegrád és Buda mellett Komárom középkori várában is gyönyörű reneszánsz palotákat emeltetett. Ez az időszak volt a komáromi vár fénykora Az építészeket elsősorban művészi szempontok vezérelték, a katonai létesítmények kiépítése másodrendű feladattá vált. Mátyás és udvara  gyakran időzött itt. Sajnos a következő évszázadok viharos történései következtében ebből a mesés gazdagságból egyenlőre semmilyen tárgyi bizonyíték nem került elő.

A XV. sz. végén a középkori várak bástyái már nem képesek ellenállni a korszerű tüzérségi lövegek erejének. Az ágyú feltalálása az egész világon megváltoztatta a vár- és erődépítés alapelveit. Komárom esetében 1527-ben bizonyosodott be a modernizálás halaszthatatlansága. Ekkor I. Ferdinánd hadai ostromolták a várat, melyben Szapolyai János védekezett.  Ferdinánd félnapos ostrom után elfoglalta a várat, és azonnal gondoskodott a lerombolt falak felújításáról. Egyúttal a jobb védhetőség érdekében a vár és a város közé sáncot is építtetett. A munkálatok vezetésével Decius olasz építészt bízta meg, melyeket 1528-ban be is fejeztek.

A ma két ország területén fekvő, hatalmas erődrendszer  világszintű jelentőségére való tekintettel kiérdemli, hogy az UNESCO Világörökség részévé váljon.