A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma

 A 19. század második felében Magyarországon sorra alakultak a vidéki történeti egyletek, gyűjtemények és múzeumok. 1886-ban Komáromban is megalakult a Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet. Gyűjteménye képezte a későbbi múzeum alapját. A Gyulai Rudolf bencés tanár vezetésével működő egylet tevékenysége a kezdeti évek nagy lendülete után az 1890-es években alábbhagyott. 1900-ban Komárom vármegyei és városi Muzeum-egyesület néven újjászervezték, és ugyanebben az évben múzeumi gyűjteményeit az ún. Esterházy-pavilonba költöztették, amely így a város első múzeumépülete lett. A Muzeum-egyesület négy osztályra tagolódva (régészeti, történeti, természetrajzi és néprajzi) gyarapította gyűjteményeit.

1911-ben a Komáromban működő három közművelődési egyesület, ill. intézmény egyesülésével létrejött a Jókai Közmívelődési- és Múzeum Egyesület, amely a magyar állam anyagi támogatásával 1913-ban felépíttette székházát, a Kultúrpalotát, ahol a múzeumon kívül helyet kapott az egyesület könyvtára is. Az első világháború után az új államhatárok következtében 1919-től a Jókai Egyesület nemzetiségi kulturális egyesület lett, ehhez alakította át programját is, melynek keretében a múzeum tevékenysége háttérbe szorult.

Napjainkban a múzeum alapfeladata a társadalom fejlődésének és jelen állapotának dokumentálása a Komáromi járás területén, valamint a Duna menti síkság déli területei (Komáromi és Érsekújvári járás) élővilágának dokumentálása. Ezeket a feladatokat tudományos kutatómunkával és céltudatos gyűjtőmunkával valósítja meg, ezenkívül szakszerűen feldolgozza, védi és bemutatja az anyagi és szellemi kultúra emlékeit. A múzeum a Nyitra megye területén élő magyar lakosság történelmének, néprajzának, művelődéstörténetének valamint az interetnikus kapcsolatok kutatására és dokumentálására szakosodott. További szakterülete a római kori emlékek kutatása és dokumentálása a Komáromi járás területén.